સંચયન-૧૧: Difference between revisions

no edit summary
No edit summary
No edit summary
Line 250: Line 250:
{{dhr}}{{page break|label=}}{{dhr}}
{{dhr}}{{page break|label=}}{{dhr}}


{{Img float | style    = | above    = | file    = Sanchayan-11 Image 8 ushanas.jpg | class    =  | width    = 175px | align    = right | polygon  =  | cap      = <small>જન્મ : ૨૮ સપ્ટેમ્બર, ૧૯૨૦</small><br><small>મૃત્યુ : ૬ નવેમ્બર, ૨૦૧૧</small> | capalign = center  | alt      = }}
{{Img float | style    = | above    = | file    = Sanchayan-11 Image 8 ushanas.jpg | class    =  | width    = 175px | align    = left | polygon  =  | cap      = <small>જન્મ : ૨૮ સપ્ટેમ્બર, ૧૯૨૦</small><br><small>મૃત્યુ : ૬ નવેમ્બર, ૨૦૧૧</small> | capalign = center  | alt      = }}


{{Block center|<center><big><big>{{color|#DC143C|આંસુ}}</big></big></center>
{{Block center|<center><big><big>{{color|#DC143C|આંસુ}}</big></big></center>
Line 272: Line 272:
એવું અબોલ ઘન મૌન મુખે ધરીને  
એવું અબોલ ઘન મૌન મુખે ધરીને  
બેઠું, યથા શબ્દકોશ પૂરો ગળીને!
બેઠું, યથા શબ્દકોશ પૂરો ગળીને!
</poem>
}}
{{dhr}}{{page break|label=}}{{dhr}}
{{Img float | style    = | above    = | file    = Sanchayan-11 Image 10 Venibhai-Purohit.jpg | class    =  | width    = 175px | align    = left | polygon  =  | cap      = <small>જન્મ : ૧ ફેબ્રુઆરી, ૧૯૧૬</small><br><small>મૃત્યુ : ૩ જાન્યુઆરી, ૧૯૮૦</small> | capalign = center  | alt      = }}
{{Block center|<center><big><big>{{color|#DC143C|સાંજનો શમિયાણો}}</big></big></center>
<center><big>{{color|#DC143C|વેણીભાઈ પુરોહિત}}</big></center>
<poem>સમીસાંજના શમિયાણામાં
ધીમો ધીમો ધૂપ જલે છે!
તગતગ તારક અંગારા પર
ભભરાવેલો
પ્રીતવિરહનો ધૂપ જલે છે!
સમીસાંજના શમિયાણામાં
ધીમો ધીમો ધૂપ જલે છે!
મંદ મરુત ને ધૂમ્રસેર નિજ અંગ મરોડે...
આશાભંગ બની અટવાતી ઊંચે દોડે—
સુગંધ એની સર્યા કરે છે સોડે સોડે :
વહાલાં જેને જાય વછોડી
તે હૈયું ગુપચુપ જલે છે :
સમીસાંજના શમિયાણામાં...
તેજ–તિમિરની આછી આછી રંગબિછાતે,
મોતી વચકી જાય નયનથી વાતે વાતે—
ધબકારાના પડે હથોડા દિવસે-રાતે :
યૌવનનું ઉપવન છે સૂનું,
ને કામણના કૂપ જલે છે!
સમીસાંજના શમિયાણામાં...
ઊની ઊની આવનજાવન કરે નિસાસા,
સપનાંઓનાં કંઠ રહ્યા છે પ્યાસા પ્યાસા :
દિલને ગમતા નથી હવે તો કોઈ દિલાસા :
ઘેરી ઘેરી હસે ઉદાસી,
લીલું લીલું રૂપ જલે છે
સમીસાંજના શમિયાણામાં...
</poem>
</poem>
}}
}}